Tulara

A Tulare dió (más néven Tulara) 1966-ban lett kiválasztva a Kaliforniai Egyetemen, Eugene Serr és Harold Forde professzorok irányítása alatt. A Tulare fajta, amely korábban UC67-11 néven ismert, a Tehama és a Serr diófajták kontrollált keresztbeporzásával jött létre.

Ez a viszonylag fiatal kaliforniai dióválasztás különleges jellemzői közé tartozik a korai terméshozatal, a mérsékelt faéleterő, a magas kártevő- és betegségellenállóság, valamint a tökéletes dióminőség. A Tulare diófát emellett kiválóan alkalmasnak tartják sűrű ültetvényekhez, mint például sövények telepítése. A Tulare diót 1995 óta sikeresen termesztik Európában.

Növekedés / korona

A Tulare diófa közepes növekedésű, viszonylag kis diófa, amely kissé magasabb, mint széles. Mérsékelten erőteljesen nő, és egyenes törzset nevel. Az ágak szöge kevesebb, mint 45°, ami egyenes fát eredményez, így alkalmas élősövények telepítési rendszeréhez vagy más sűrű ültetési rendszerekhez. A Tulare jellemzően 8-10 méteres (40 ft) magasságot ér el.

A kéreg világosszürke. Az új hajtások zöld kéreggel rendelkeznek, amely barna színűvé válik, ahogy a szezon előrehalad. A Tulare diófák pinnátozott levelekkel rendelkeznek, 5-9 páratlan levélkével. A levelek oválisak, a végük felé fokozatosan szűkülnek.

A Tulare gömb alakú fa koronát képez. A korona átmérője 5 és 7 méter közötti szélességű.

Virágzási idő / levélhajtás

A Tulare diófa későn virágzik, ami hatalmas előny a késői fagyos területeken, de mégis középidőszakban érik (átlagosan 12 nappal a Payne után, de korábban, mint a Franquette). Ez gyakorlatilag megegyezik a Hartley fajtával. Mivel a Tulare fajta későn virágzó, különösen biztonságos a késői fagyos régiókban.

A Tulare protandrén fajta (a hím virágok kissé a nőstények előtt érnek). Ez az új diófajta jellemzője a jó virágzási átfedés. A hím virágzás a zöldséges fákon átfedi a nőstény virágzási időszakot, és átlagosan a nőstény virágzási időszak 80%-át fedi le. Majdnem minden hajtás, amely a végpupákból és körülbelül 75%-a hajtás, amely axilláris (oldalsó) rügyekből származik, pistillákat virágokat (nőstény virágokat) termel.

Beporzás

Ez a diófa önbeporzó. Más diófák közelsége azonban növeli a termést. További beporzóként a következő fajták használhatók: Franquette, Lara, Fernette és Fernor.

Hozam

A Tulare diófa egy nagyon magas hozamú fajta, amely különösen korán hoz termést. Rendszeres, magas és biztonságos hozamot ad (de nem olyan magasat, mint a Chandler). Az oltott Tulare fajta esetében a gyümölcshozatal a 2-3. évben történik, az első betakarítással.

A Tulare magas hozambiztonsága a oldalágakon történő gyümölcshozatalnak köszönhető. Az oldalsó ágakon a termékenyülés aránya 72%. Egy teljes termelésű dióültetvény évente körülbelül 4-6 tonna száraz diót termel hektáronként (kb. 200 fa hektáronként, 7x7 méteres távval).

A Tulare fajta rekord hozamot ért el Chilében, 11,0 t/ha.

A Tulare egyik fő jellemzője, hogy nagyon jól alkalmazható élősövények telepítési rendszereiben, ideálisan 5m x 6m-es távolságban. A Tulare nagyon alkalmas házikertekhez is, mivel önporzó és nem nő túl magasra.

Dió minősége

A Tulare dió óriási, kiváló minőségű diókat hoz, amelyeknek kitűnő dióaroma és íze van. A diók szinte kerekek (36 × 40 mm), és enyhén laposak a szár végén. Közepes állagúak, jó záródással. A dió mérete körülbelül 14,0-15,0 gramm, és könnyen elválik a héjtól.

A héj világos borostyánszínű, és átlagosan körülbelül 1,5 mm vastag. A héj barázdáltsága csak mérsékelten erős. Könnyen feltörhető, és a mag könnyen eltávolítható.

A dióbél világos (a skála szerint 86%-os világosságú), és jól kitölti a héjat. Az átlagos dióbél súlya 7,1 gramm. Az igazán nagy dióbél könnyű, és a teljes dió súlyának több mint felét teszi ki (53%-os dióbél tartalom) az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának minősítési táblázata szerint.

A Tulare dió kiváló aromás íze természetesebb dióízű, és bárkit elvarázsol, aki a diókat igazán értékeli.

Betakarítási időszak

A gyümölcsök szeptember közepe és október eleje között érnek be (szeptember 18 – október 3). A legjobb időpont a Tulare dió betakarítására, amikor a zöld héjak 80-90%-a már felrepedt.

Betegség- és fagyállóság

A Tulare diófa jól tűri a nagy hőmérséklet-ingadozásokat és a páratartalom változásait, de jobban gyökerezik mérsékelt éghajlaton. A fa nem érzékeny a korai és késői fagyra, és nem nagyon hajlamos a baktériumos rothadásra (Xanthomonas campestris pv. juglandis) és az antraknózisra (Gnomonia leptostyla).

Magasság és növekedés	mérsékelt növésű, feltörő
Korona	45 foknál kisebb szögállású ágai miatt feltörő alakú, sövény alakban, vagy más, sűrűbb ültetésre alkalmas
Virágzás	levélfakadása a Payne után 12 nappal, melyet virágzásban 6-10 nappal követ. A Cisco-nál és Franquette-nél korábbi. Hím barkái mindvégig porozzák a nővirágokat, nyílásuk 80%-ban átfed.
Virág típus	hímelőző
öntermékenyülés	öntermékeny
Beporzás	Franquette, Lara, Fernette, Fernor
A termőrügy fajtája	72%-ban oldalrühyön termő
Gyümölcshozam	80%-ban termékeny, korány fordul termőre
A termés	nagy 13g-os, gömbölyded
Héj és burok	burka közepesen rostos, puha, vékony a Chandler-nél vastagabb, jól záródó, majdnem gömböjű ( 36x40 mm)
A bél	nagyméretű, zárt, jóminőségű, világos, alabástrom színű, a Vinához hasonló bél, súlya 7 g, íze kiváló, a héjtól jól elkülönül
Szüret	Szeptember 18 és Október 3 között
Olajtartalom	Nagyon magas zsírtartalom, akár 78%-os
Bélarány	53 %
Télállóság	közepesen télálló, a késői fagyokra kevéssé érzékeny
Fagytűrés	a gyakorlatban a baktériumos rothadással és anthracnózissal szemben ellenállónak bizonyult